Nyári nyitvatartási időszak

Nyitvatartási változás Rácvárosi úti irodánkban és Raktárunkban!

Nyári nyitvatartási időszak: 2017.06.05- 2017.08.31
Hétfő - Csütörtök: 7.30-14.30 -ig
Péntek: 7.30-12.00 -ig
Ha nyitva tartás alatt nem tudja adományát leadni raktárunkban, egyeztetés alapján a Dóri Házban leadható.
Egyeztetni: 06 72 / 526 - 658 telefonon.

Gyászkör

gyermek-gyasz„A tengerbe vissza-visszatérő vizek “belehalnak” a tengerbe. Valójában azonban nem szűnnek meg – csupán hazatalálnak. E “paradoxon” talán legszebb és legmegvilágítóbb képe, hasonlata a halálnak.” (Pilinszky János)

A halál az élet szükségszerű része. Előbb vagy utóbb, elkerülhetetlen módon szembe kell néznünk ennek realitásával. Emberi létezésünk egyik legfájdalmasabb tapasztalata elveszíteni valakit, aki fontos volt számunkra. Feldolgozni gyermekünk halálát a gyász talán legnehezebb formája. Egyik szülő sem szeretné átélni, hogy a gyermeke előbb haljon meg, mint ő. Bár a halál az élet része, egy gyermek halála természetellenes.

3102.w-800.q100A XXI. században különösen nehéz gyászolni. A gyászfolyamathoz feltétlenül hozzátartozik az emlékezés folyamata, a fájdalom megélése. Csak így tudunk megfelelő kapcsolatot kialakítani az elhunyt személlyel, miközben újra alkalmazkodunk a környezet megváltozott kihívásaihoz és időközben fájdalmuk intenzitása is mérséklődik. Napjainkban sajnos tabuként kezeljük a halált és a gyászt, nagyon ritkán és inkább csak felszínesen beszélünk ezekről. A környezet legfeljebb részvétet nyilvánít és néhány közhelyhez menekül. Ennek hátterében leginkább az áll, hogy az ismerősök és barátok nem tudják, mit mondhatnának neki és hogyan viselkedjenek a gyászoló személlyel. Ezért sokan kerülik a beszélgetéseket vagy ha mégis sor kerül rájuk, igyekeznek elterelni a fájdalmas témát. Mindkét félnek sokat segíthet ilyenkor, ha őszintén elmondja, mire van szüksége pl.: “Mindössze arra van szükségem, hogy meghallgass, anélkül, hogy bármilyen tanácsot adnál, vagy vigasztalni próbálnál.”

Jellemző, hogy a gyászoló személy igyekszik minél hamarabb visszatérni a régi kerékvágásba, beleássa magát a munkába és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Sokszor vagy azért, mert úgy érzi környezete ezt várja el tőle vagy csak egyszerűen nem szeretne senki terhére lenni. Nem gyászol, ez pedig helytelen. A fájdalom hosszas elfojtása és tagadása tovább mélyíti és bonyolítja a gyász folyamatát.

3098.w-800.q100Régebben a közösség és a hagyományok segítették a gyász feldolgozását: így például a virrasztás, siratás, halotti tor, gyászviselet. Korunk követelménye, hogy erősnek látsszunk, fájdalmunkat, bánatunkat elrejtsük. A közösség ereje sokkal kevésbé támogatja a gyászolót, ritka a barátok rokonok együtt gyászolása és nincsenek meg a folyamatot segítő rítusok, szertartások sem. Előfordulhat, hogy a gyászoló fájdalmát figyelmen kívül hagyják a hozzátartozók, ezért ők gyorsan megtanulják, hogyan rejtsék el az érzéseiket. Mindez csupán a környezet kényelmét szolgálja, miközben a gyászoló személy részére kifejezetten káros.

A gyász, a feldolgozás folyamata mindenkinél más. Nincsen egyetlen jó megoldás. Mindent megteszünk, ahogy tudunk, a magunk módján. Az idő önmagában nem gyógyít – az segít igazán, ha a gyászon keresztül elkezdünk dolgozni a fájdalommal. A szeretett személy elvesztése kapcsán nagyon sokféle érzést megélhetünk; szorongás, pánik, harag, bűntudat, megkönnyebbülés. A gyász jellemzői, folyamata és kifejezése egyénenként egészen eltérő lehet, beleértve lényeges férfi és nő eltéréseket. Nem tehetünk mást az érzéseinkkel, mint hogy elfogadjuk őket, mint a gyász természetes velejárói, amik idővel veszíteni fognak erejükből.

A gyász jelenti azt is, hogy lassan elfogadjuk azt, ami történt, és megtanulunk a változással együtt élni. Mindez véletlenül sem egyenlő az elveszített személy elfelejtésével; hanem találunk számára egy maradandó helyet az életünkben, ahol nem okoz nekünk olyan nagy fájdalmat.

A gyászon keresztül megtanuljuk, hogyan tudunk tovább működni a veszteségeink ellenére, ami későbbi életünk és társas kapcsolataink minősége szempontjából egyaránt jelentős.

Ebben a nehéz élethelyzetben szeretnénk a gyermeküket elveszített szülők mellé állni, így a Szemem Fénye Alapítvány önsegítő gyászcsoportot szervez.

 

Szeretettel várjuk mindazon érintett szülőket, akiknek segítség, ha van kivel megosztani gondjaikat, bánatukat a gyermekeiket gyászolók sorstárs csoportjába, hogy együtt keressük a továbblépés lehetőségeit.

 

A gyászcsoport foglalkozásaira kéthetente, másfél-két órás időtartamban kerül sor Pécsett. Egy csoport munkája 10 alkalmat ölel fel. A térítésmentes foglalkozásokat – segítő sorstársakkal – Kopcsó Krisztina, gyászcsoportvezető képzettséggel rendelkező pszichológus tartja.

 

Az önsegítő csoportok támogató hatása az egyik legerősebb gyógyító erő. Sokan azt gondolják, csak felerősödik a szomorúság, de éppen ellenkezőleg, a sorstársak között enyhül a fájdalom. A csoportban kialakuló bizalom, együttérzés, megértés légkörében nyíltan lehet beszélni az érzelmekről, az új élethelyzet nehézségeiről, és mintákat lehet kapni arra nézve, hogyan lehet megküzdeni a gyász fájdalmával.

 

A találkozások helye: Pécs, Rácvárosi út 37.
Javasolt időpontja: kéthetente hétfőn 17 és 19 óra között (ez az igények függvényében változhat).

 

Az első alkalom 2016. február 15-én lesz.

 

Érdeklődni a +36 (72) 526-658 telefonszámon, illetve a gyasz@szememfenye.hu e-mail címen lehet. Jelentkezését szintén a fenti e-mail címén teheti meg, az alábbi űrlap visszaküldésével.

 

Kopcsó Krisztina
Pszichológus
Szemem Fénye Alapítvány