Amikor gyermekünkre emlékezünk

3110.w-800.q100Gyermekünket elveszíteni különösen nehéz és fájdalmas élmény, így halottak napjához közeledvén még inkább érezhetjük úgy, hogy képtelenek vagyunk felülkerekedni negatív érzéseinken. A halál az élet szükségszerű része. A gyermekek halála azonban valami más, valami természetellenes, olyan tapasztalat, ami minden érintettből ösztönszerű borzongást és mérhetetlen fájdalmat vált ki. A szülő kénytelen átélni, hogy erre a bizonyos útra nem kísérheti el féltett gyermekét és az élet rendjével ellentétes módon nem is mehet előre. El kell, hogy engedje őt egy olyan vidékre, ahol még soha nem jártak, amiről legfeljebb fantáziái vagy hitbéli elképzelései lehetnek. Minél kevesebb idő telt el a szeretett gyermek elvesztése óta, annál felkavaróbb lehet a novemberi időszak, majd később az ünnepek. Gyakran úgy érezhetjük, hogy még a legtámogatóbb környezet sem tud igazán mankókat kínálni; egyszerűen nem tudják az emberek, hogy mit mondhatnának, hogyan kezelhetnék a helyzetet. Emiatt végeredményben sokszor közhelyeket vagy alapjaiban hibás tanácsokat közvetítenek a gyászoló szülő felé, például „Az idő mindent megold” vagy „Ne búsulj, van még két egészséges gyermeked” vagy éppen „Fiatalok vagytok, lehet még másik gyermeketek”. Az idő önmagában nem old meg semmit, az elhunyt gyermek testvéreiről való szerető gondoskodás és az ő gyászuk feldolgozásának segítése pedig igen csak embert próbáló feladat.  Az elvesztett gyermek által maga után hagyott űr betöltése, a gyermek „helyettesítése” aktuális vagy jövőbeni testvérek révén keserves tévútra vezet. Minden gyermek egyedi és pótolhatatlan. A szülő ezáltal legfeljebb részleges vigaszt nyerhet, miközben az érintett gyermekre viselhetetlen terhet ró. Ami hosszú távon cél lehet, az az elhunyt gyermekkel való kapcsolat átértelmezése, az új életkörnyezethez való többé-kevésbé megfelelő alkalmazkodás és a fájdalmas érzések lehetőség szerinti feldolgozása. Mindebben segítségünkre lehet az emlékezés – ideális esetben támogató, szerető családi közegben – amire a halottak napi rituálék közös kialakítása és gyakorlása megfelelő alkalmat jelenthet.