Nyári nyitvatartási időszak

Nyitvatartási változás Rácvárosi úti irodánkban és Raktárunkban!

Nyári nyitvatartási időszak: 2017.06.05- 2017.08.31
Hétfő - Csütörtök: 7.30-14.30 -ig
Péntek: 7.30-12.00 -ig
Ha nyitva tartás alatt nem tudja adományát leadni raktárunkban, egyeztetés alapján a Dóri Házban leadható.
Egyeztetni: 06 72 / 526 - 658 telefonon.

Gyura Barbara Elnök Asszony Újévi Köszöntője

unnamed

2016 –  A lezárás és a szembesülés éve Amikor magunk mögött kell hagynunk a múltat, és fel kell nőnünk a feladatainkhoz!

Amikor egy új év megérkezik, és magával hozza a megújulás reményét, az új ötleteket, terveket és elképzeléseket, mindig azt hisszük, hogy végre ez az év lesz majd életünk legjobb éve!  Kapunk hozzá újabb 365 napot, hogy megvalósítsuk ezeket az elképzeléseinket, amelyek táplálják a reményeinket egy szebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb jövőre! Ha megfelelő önkritikával és felelősséggel állunk már most a kérdéshez, akkor nagyobb az esély arra, hogy büszkék leszünk majd a ciklus végén, amikor számot kell vetnünk a teljesítményünkkel!

A Szemem Fénye Alapítvány három éves stratégiai tervekből építi a jövőjét. A 2013-2015-ös szakasz után, a 2016-2018 év triója fogja össze az új, előttünk álló ciklusprogramunkat.

„Senkinek nem könnyű dolog szembesülnie a kudarccal. Akadnak emberek, akik elmenekülnek és belső védőbástyáik mögé rejtőznek előle; mások igyekeznek megfeledkezni róla, mintha meg sem történt volna; megint mások agresszíven tagadják, hogy ilyesmi megeshet velük, és a legundorítóbb fajta önáltatásba menekülnek. Csak kevesen vannak, akik valóban beismerik, ha valami nem sikerül nekik, és nem hárítják másra a felelősséget, hanem készek vállalni hibáik következményeit. Az ilyen ritka személyiségeket sokféle hajtóerő ösztönözheti; egyaránt megtalálhatóak közöttük az őszinteség talpig becsületes megszállottjai és a hidegvérű, minden erkölcsöt lenéző cinikusok. Általában ezen a ponton szokás megvonni a határvonalat a jó és a gonosz, e két, alapjában véve tartalmatlan morális kategória között; pedig az igazi mezsgye egészen máshol húzódik, és nem filozófia kérdése – a gyönge és az erős jellemű embereket választja el. (Raul Renier)”

Napok óta töröm a fejem azon, hogy mi lehet a 2016-os esztendő (azaz a 3 éves stratégiai ciklus első évének) legnagyobb kihívása a Szemem Fénye Alapítvány számára.

Az a következtetés érett meg bennem végül, hogy ez az év lesz majd az érzelmeink gyógyulása, valamilyen szinten egy fajta lezárás éve. A felocsúdás, a letisztulás, a friss gondolatok, az álmok beteljesedése. A lezárás nem lehetőség, sokkal inkább kötelesség. Így tudunk az új élet küszöbén átlépve egy csodás esztendőt kezdeni, ami az új dolgok megalapozását fogja megteremteni. Aki szánt, az vethet. Aki vet, az arathat. Aki arat, annak megadatik a bőség.

Miért fontos hogy, az érzelmeink kérdésével is foglalkozzunk?

Mert mélyről fakadó, kiirthatatlan vágy él bennünk a szeretet, a meghittség, az elfogadottság, a békesség, egyszóval: a boldogság után. Mivel az élet minden eseményéhez kapcsolódnak bennünk érzések és érzelmek, teljesen természetes, hogy hatnak a gondolatainkra és a döntéseinkre is. Életünket, jövőbeni sorsunkat meghatározza, hogyan gondolkodunk, hogyan élünk döntési képességünkkel. Ezért nem mindegy az sem, hogyan viszonyulunk az érzések és érzelmek kérdéséhez.

Általában ismerjük és elfogadjuk azt az elgondolást, hogy nem szabad a hitet és az érzelmeket egymással összekeverni, és hinnünk kell akkor is, amikor az érzelmeink vagy érzéseink az ellenkezőjét diktálják. Nem engedhetjük, hogy az érzelmek vegyék át a vezetést, hiszen az érzéseink-érzelmeink változékonyak.

Az érzések nemcsak akkor veszik át a vezető szerepet, ha tudatosan így döntünk, hanem akkor is, ha menekülünk a velük való szembesülés elől, és megpróbáljuk elnyomni őket, tudomást sem véve róluk.

Mivel nem lehet kikapcsolni az érzéseket, érzelmeket, csak akkor lehet tartós változás az életünkben, ha az érzelmi világunkban is változás áll be.

Az érzelmeink feldolgozása, felügyelete tehát egyrészt azért fontos, mert sorsdöntő helyzetekben meghatározhatják cselekedeteinket. Másrészt azért is fontos az érzelmek helyes kezelése, mert nem csupán a mi életünkre hatnak ki a szívünkben levő érzelmek. A bennünk levő feszültség, keserűség, elégedetlenség, de a békesség, reménység, öröm is hatással van azokra, akikkel érintkezünk. Azokra, akikkel együtt dolgozunk, vagy akikért dolgozunk.

2016-ban szembesülnünk kell az érzelmi megosztottságunkkal, a megszületett érzelmeinkkel. Lehet, hogy túl egyszerűnek, egyértelműnek vagy magától értetődőnek tűnik számunkra ez a lépés, mégsem az. Az ember ösztönösen menekül az őszinte szembesülés elől. Nagyon gyakran azzal próbáljuk elkerülni a szembenézés fájdalmát, hogy arról gondolkozunk és arról beszélünk, mi lenne a helyes a helyzetünkben (pl. “Az el csüggedés bűn…”, “Nem kellene, hogy ez így fájjon…”, „ Nincs nekem semmi bajom…” A jég hátán is megélek…”  stb.). Az önmagunkkal való szembenézés fájdalmát azonban nem spórolhatjuk meg. Sok küzdelmet megtakaríthatnánk, ha egyszerűbbek és őszintébbek lennénk. Mert igaz, hogy nem jó, ha elcsüggedünk. Súlyos következményekkel jár, ha sokáig megrekedünk az elkeseredésben. De mit tegyünk akkor, ha már elcsüggedtünk, és nem csupán fenyeget a veszély, hogy el fogunk csüggedni? Miért mondjuk azt, hogy nem sértődtünk meg, ha egyszer megsértődtünk? Mit tegyünk akkor, ha egy helytelen vágy vagy érzelmi kötődés már megszületett a szívünkben? A gyógyuláshoz vezető első lépés a helyes diagnózis megállapítása. Helyes diagnózist csak a tények ismeretében lehet alkotni.

Az életben az egyik legnehezebb dolog, hogy a belenyugvás kényelme nélkül elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ez a harmonikus és természetes viselkedés alapja. Természetesen viselkedni annyit jelent, mint tisztában lenni saját értékeinkkel és hibáinkkal, reálisan felmérni helyzetünket a környezetünkben, és nem kívánni, hogy jobbnak vagy rosszabbnak lássanak minket önmagunknál. Aki így elfogad és megszeret bennünket, azt a barátunknak vallhatjuk.

Mégis sokan átkozottul nehéz terhet vesznek magukra azzal, hogy e belső fedezet nélkül jobbnak és értékesebbnek mutatják magukat! Úgy járnak, mint a csúnyácska bártáncosnő, aki, hogy szépséghibáit rejtse, kilónyi sminket fest magára a fellépés előtt, mert nem bízik önmagában és a közönségben sem – hogy őt még így, hibáival együtt is szeretni lehet. És a smink valóban eltünteti a hibákat, a testi és “lelki” ráncokat, az apró kis májfoltokat. Ez a kegyes kis csalás azonban csak addig működik, míg a hódító produkció hevében a test patakzó izzadsága le nem mossa a festéket, s a szétpancsolódott smink mögül elő nem tűnik a szeretet kishitű koldusa. Szánalmas látvány, s mégis kevesekben kelt együttérzést. Az emberek ugyanis nem szeretik, ha becsapják őket. Visszautasítják azt, ha valaki több tiszteletet és elismerést próbál kicsiholni maga iránt, mint amit megérdemel.

Elfogadni magunkat annyit jelent, mint megbékélni. Ez alázatot feltételez. Aki nem fogadja el önmagát – vagyis nem gyakorolja önmagával szemben az irgalmasság és a megbocsátás erényét –, az lassan másokat is ostorozó, mindennel és mindenkivel perben álló, torz személyiséggé válik. A szembesülés önnön hiányunk elé állít tükröt.

Minden évben, így január elején kicsit áttekintünk az előző év cselekedetein, valamint közösen felelevenítjük az újév teendőit. Mondhatni úgy is, hogy elérkezett az idő hogy számvetést készítsünk, merre járunk azoktól a céloktól, amiket kitűztünk, alig több mint egy évvel ezelőtt.

Fontos tehát, hogy ne köntörfalazzunk, vegyük észre a sikereket, az eredményeket, de ne feledkezzünk meg az esetleges hibákról, kudarcokról sem. Azokból is lehet, sőt kötelező tanulni.

A 2016-os év ennek a tudatosságnak a reményében, azoknak a munkatársaimnak, akik képesek osztozni ebbéli hitemben, a megújulás lehetőségét is magában hordozza majd!

Szükségünk lesz majd egy új szemléletre, valódi felelősségvállalásra, alázatra és mindenekelőtt az eredményes gyakorlati megvalósításokra azoknál a forrásteremtési-, értékesítési- és szakmai programoknál, ahol az elméleti tudásnak és tapasztalatnak már birtokában vagyunk.

Képessé kell válnunk arra, hogy mozgósítsuk a lakosságot egy soha nem látott, nagyszabású társadalmi projekt, egy pilot program, a Pillangó Ház megépítésének a támogatására, amelyet 2017 karácsonyán szeretnénk megnyitni és üzembe helyezni, a Baranya megyei Romonyán.

Ehhez 2016-ban, a működési költségeinken felül, több mint 300 millió forintot kell majd összegyűjtenünk!

Bár ez az összeg hatalmas, egy általunk soha nem tapasztalt dimenzió és kihívás is, de ez is csak egy ugyanolyan sorsfeladat, mint az eddigiek, amiket létrehoztunk, és aminek a földön túli támogatottságában én feltétel nélkül hiszek. Hiszem, hogy a Jóisten elvezeti majd hozzánk azokat a magánszemélyeket, cégeket, akik velünk, együtt kívánnak majd gyermekhospice-t építeni Magyarországon… Hiszem azt is, hogy elénk sodor majd az élet nagyszerű lehetőségeket is. Vagy ahogy mondani szoktam: ha az a sorsa a Pillangó Háznak, hogy megépüljön, akkor az tűzön – vízen át meg is fog…

Sok munka, alázat és önismeret vár ránk – minden kollégámat beleértve – tehát 2016-ban, de optimistán és bátran állunk a kihívások elé!

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves munkatársamnak, támogatóinknak,  szimpatizánsunknak eredményes, sikerekben és egészségben gazdag boldog új évet!

 

barbara_aláírás_CMYK

Gyura Barbara
Elnök
Szemem Fénye Alapítvány

Pécs, 2015. december 31.

(Felhasznált irodalom: internet, Hites Gábor)